• Kérdezzünk magunktól! Miért is akarjuk albumoldalba foglalni pont ezt a témát, miben fog különbözni az ezévi esemény az eddigiektől? Ha időt szánunk arra, hogy elgondolkodjunk egy bizonyos esemény miért fontos számunkra, az egyszerű „dokumentáláshoz” képest sokkal céltudatosabban fogunk fogalmazni. A válaszok kerüljenek rá scrapbook oldalunkra.

• Tanulmányozzunk valakit, aki közel áll hozzánk! Válasszunk ki valakit a szeretteink közül, üljünk le vele és próbáljuk meg kideríteni kicsoda ő. Tegyünk fel neki kérdéseket és figyeljük meg a mozdulatait, hogyan fejezi ki az érzelmeit, a hangját, miközben beszélgetünk. Ne csak azt írjuk le, mit mondott, hanem azt is, ahogy mondta, és hogy ez mit okozott bennünk. A válaszok kerüljenek rá scrapbook oldalunkra. Beszélgetésünk beindításához segítségünkre lehetnek az alábbi kérdések.

Melyik a kedvenc nyaralásos emléked? Miért? • Melyik a legkorábbi gyermekkori emléked? • Milyen emlék ez számodra? • Mi a legféltettebb kincsed? Miért? • Mi szeretnél lenni (ha megnősz/ha az lehetnél ami csak akarsz)? Miért?

Példa

Az alábbi gyakorlat segítségével szeretném szemléltetni ezt a fajta írásmódot. Tegyük fel, hogy férjemmel, Matyival készítettem interjút, a 2007-es olaszországi családi nyaralásunkkal kapcsolatban.

1. Írd le kérdéseidre  kapott válaszokat először interjúszerűen!
„A legkedvesebb családi emlékem, amikor tavaly előtt nyaralni voltunk Olaszországban a gyerekekkel együtt és a tenger felől hajón utaztunk Velencébe, ahol a nászutunkon voltunk. Azért ez a legkedvesebb, mert nagyon megható volt, hogy a fiainkkal tértünk vissza, ahol a mi közös életünk kezdődött.”

2. Ezután próbáld meg áttenni egyes szám harmadik személybe!
„Matyi kedvenc családi emléke, a 2007-es olaszországi családi nyaralásról származik, amikor a tenger felől hajón utaztak Velencébe. Jó volt számára átélni, hogy ugyanoda tértek vissza immár családként, ahol Matyival a közös életük kezdődött.”

3. Végül, próbáld meg úgy, mintha ehhez a személyhez írnál, de most fogalmazd bele azokat a tippeket, amelyeket a Megkapó kommentárok titka c. leckében olvashattál!
„A kedvenc családi emléked a 2007-es olaszországi nyaralásunkhoz fűződik. Tudom, milyen boldog voltál, amikor a hajón ültünk és közeledtünk Velence felé. Emlékszem, mennyire meghatódtál, amikor kiléptünk a partra. Szeretem ahogy beszélsz róla. Jó hallani, mit jelentett számodra, hogy ugyanoda tértünk vissza immár családként, ahol a közös életünk kezdődött.”

• Ragadjunk tollat és írjunk gondolkozás nélkül! Sokszor előfordulhat velünk, hogy nem könnyű elkezdeni a kommentár megírását, leblokkolunk. Ilyen esetben, ahelyett, hogy csak szenvednénk és görcsösen keresnénk a legmegfelelőbb szavakat, kezdjünk el írni, bármit a témával kapcsolatban, ami csak eszünkbe, jut. Próbáljuk ki ezt a szinte „in medias res” fogalmazási módot. Írjunk le lehetőleg minden apró részletet az adott témáról, csak ne feledkezzünk meg arról, hogy ne csak a „mit”, hanem a „miért” kérdésre is válaszoljunk. Nem kell tartani a kronológiát, nincs szükség bevezetés, tárgyalás, befejezés alkalmazására. Csak kezdjünk el szabadon kiírni magunkból a gondolatainkat. A válaszok pedig kerüljenek rá scrapbook oldalunkra.

• Nézzük meg egy másik aspektusból is! Van olyan scrapbook oldal, amely épp attól érdekes, mert nem csak egy személy gondolatait tartalmazták, hanem másokét is. Így, a képeken látható esemény vagy élmény még plasztikusabban jelenhet meg, vagy épp egy kapcsolat mélységét illusztrálta nagyon jól, hogy a női és a férfi oldal is megszólaltatásra került. De gyermekünk gondolatai is megjelenhetnek a miénk mellett egy adott alkotáson. Erre az egyik technika az interjú (amit első pontban is érintettem). A másik technika pedig az, amikor a már majdnem kész oldalt mutatjuk meg valakinek, és megkérjük rá, hogy mondja el, mi hiányzik még szerinte a fogalmazásból. Rögzítsük ezt a gondolatot is valamilyen formában, írjuk oda, kitől származik, és találjuk meg a módját, hogyan kerülhetne még fel oldalunkra – akár egy rejtett kommentár, vagy egy folyóírással írt oldalszegély formájában. Később imádni fogjuk ezeket a kiegészítéseket is – sőt, ők vagy gyermekeink még inkább!

• Előbb a szöveg, aztán a kép. Legtöbbször úgy szokott történni, hogy először választjuk ki a képeket scrapbook oldalunkhoz, majd írunk mellé néhány sort. De ez fordítva is történhet. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a fotók mondják el a történetünk nagy részét, inkább úgy keressünk képeket, hogy a kommentárban írott gondolatokat illusztrálják. A hangsúly legyen a szavakon, és, mint a jó magazinban, a kép csak asszociáció legyen, átvitt értelemben jelentse azt, amit mondani akarunk – indirekt módon. Ugyanezt a „játékot” játsszuk olyankor is, amikor egy idézetet akarunk oldalba foglalni. Vesszük az idézetet, gondolkodunk felette, majd megkeressük hozzá a legmegfelelőbb fényképet.

• Egyszerűsítsük le az egészet! Próbáljunk mindent leegyszerűsíteni. Válasszunk ki egyetlen lényeges dolgot, és beszéljünk csak arról scrapbook oldalunkon. Például, egy városligeti kirándulás képei mellé írjunk úgy, hogy csak egy dolgot emelünk ki a történésekből. Ahelyett, hogy beszámolnánk a csúszdázásról és a hintázásról és a mászókázásról és arról, hogy mit ettünk-ittunk közben vagy arról is, hogyan etettük meg a kacsákat, ezek közül válasszunk ki csak egyet és szóljon arról, a képaláírásunk. A többit úgy is elmondják a képek, vagy egy másik oldal. Vigyük ezzel is változatosságot napról-napra készülő csodaszép alkotásainktól egyre vastagabbá váló scrapbook albumunk oldalaiba. Ha mindig hosszú kommentárokat írunk, egy-egy ilyen oldal különlegesnek számít majd!

• Vajon mit kérdeznénk a dédnagymamánktól? Ha most lehetőségünk lenne egy rég elhunyt rokonukkal találkozni, vajon mit kérdeznénk tőle? Melyek lennének azok a dolgok, amiket meg szeretnénk tudni ahhoz, hogy felderítsük ki is volt ő valójában? Gondolkozzunk el ezen, és fogalmazzuk meg ezeket a kérdéseket! Mi lenne az, amit szívesen tudnánk dédnagymamánkról, nagymamánkról, nagypapánkról, üknagymamánkról?
  Mi volt a kedvenc receptje? • Milyen családi hagyományokat ápoltak? • Hogyan ünnepelték a születésnapokat vagy a karácsonyt? • Hogyan ismerkedtek meg a nagymamával? • Milyen tehetséggel áldotta meg őket a sors? • Vannak-e olyan különleges utazásos (esetlegháborús…) élményei, amelyeket elmesélne nekünk? • Hogyan éltek válságos időkben? • Melyek voltak a legnagyszerűbb pillanatok az életében? • Melyek voltak a legmegrendítőbb emlékei?

De miért is vettem fel a fenti ötleteket? Azért, mert az utánunk jövő generáció számára megadhatjuk azt a lehetőséget, hogy ők már tudják majd ezekre a kérdésekre a válaszokat – rólunk! Mert leírjuk őket albumoldalainkra! Ha kifogytunk az ötletekből, a családi fotókból, vagy épp nem eseményekről szeretnénk scrapbook oldalt készíteni, forduljunk ahhoz, aki mindig kéznél van – önmagunkhoz!

Ne feledkezz meg a másokról szóló albumoldalak sorozatgyártása közben arról sem, hogy az utánuk következő nemzedékek nem csupán önmagukról, hanem rólad is szeretnének kincseket őrizni. Úgy értem, direkt rólad szóló emlékeket! Neked már itt a scrapbook, az albumkészítés szeretete, amivel megadhatod számukra ezt az örökséget.