A színkorong a szivárvány színeit (azokat a színárnyalatokat, amelyekre a fehér fény felbomlik fénytörés esetén) vonultatja fel, kör alakban: vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék, indigókék, lila, fekete, majd ismét vörös. A színkorong külső körén az elsődleges és a másodlagos színek láthatók. Az elsődleges és másodlagos színek keverékéből viszont létrehozhatjuk a harmadlagos színeket. A színkorong belső gyűrűin az egyes színek világosításával vagy sötétítésével létrejött változatok láthatók. A színek kör mentén történő elrendezésének köszönhetően könnyen észrevehetjük, hogy mely színek illenek egymáshoz – melyek harmonizálnak, melyek egészítik ki egymást vagy melyek alkotnak kontrasztot egymással.
Elsődleges színek: A piros, a kék és a sárga. Ez a három szín egyenlő távolságban helyezkedik el egymástól a színkorongon, mintha egy szabályos háromszög egy-egy csúcsán kapnának helyet.
Másodlagos színek: Ezek az árnyalatok két elsődleges szín keverékéből jönnek létre, s így kialakul a színkorongon egy másik „háromszög”. A lila például a piros és a kék közé esik, a zöld a kék és a sárga közé, a narancssárga pedig a sárga és a piros közé.
Harmadlagos színek: Ezek az elsődleges és másodlagos színek kombinációiból jönnek létre, ennek megfelelően közöttük helyezkednek el a színkorongon.
A különböző művészeti ágakban, így a festészetben és a díszítőművészetekben rendszeresen használják és alkalmazzák a gyakorlatban is a színkorongot, színkereket. Ahhoz, hogy biztonsággal használd a színeket a jövőben, javaslom egy forgatható színkerék beszerzését. Ennek megkönnyítése érdekében az alábbi linkről letölthetsz két különböző funkciójú színkereket. Az egyik változat a színkeresésben segít (ablakos), a másik pedig a színsémák összeállításában.
Hogyan használd a színkereket? Amikor ki akarod választani egy adott színséma árnyalatait, először forgasd a kereket a domináns díszítőszínhez. Ezután a nyilak segítségével választhatsz a harmonikus és kiegészítő színpalettából, s harmonizáló vagy az ellentétek vonzalmára épülő színsémát alakíthatsz ki.
A színelmélet és a színkerék használatának megértéséhez készítettem az alábbi videót. Remélem, hasznát veszed majd! Nézd végig!
Forrás: Caroline Atkins: A színes otthon, Alexandra Kiadó 2004, 19. old
Scrapbook oldalaink legmegfelelőbb színeinek kiválasztása emberpróbáló feladatnak bizonyulhat a kezdő scrapbookos számára, mert a választott színek nagyban befolyásolják az adott alkotás hangulatát. Ugyanakkor, nincs az a hangulat, amelyet ne tudnánk megteremteni színek segítségével! Minden színnek saját egyénisége van, így tanácsos megismerni a színeket, hogy melyik szín milyen hatás kiváltására képes, s, hogy melyik színnel melyik másik szín párosítható.
Az ehhez a részhez tartozó leckékben megismerkedhetsz a színelmélet alapjaival, a színkör használatával. Számos példát mutatok arra, hogy én hogyan támaszkodtam a színelméletre a scrapbookoldalaim elkészítése közben, letölthetsz egy színkereket, videón bemutatom, hogyan találd meg rajta a színelmélet szerinti felosztásra támaszkodva a színeket. Továbbá megtalálhatsz egy klassz listát is arról, milyen hangulatot közvetítenek az egyes színek.
A következő leckéket ajánlom ebben a témában a figyelmedbe:
Ezt a témát egy videóval kezdem. Ha megnézted, kérlek, görgess lejjebb, ahol további érdekes kommentárírási technikákat osztok meg veled!
A fenti videóban ismertetett példákon túl próbáld ki az alábbi technikákat is scrapbook oldalaid kommentárjának megfogalmazása előtt és alatt. Vagy építs egy egész koncepciót az alábbi módszerek köré. Ha már kipróbáltad valamelyiket, miért ne tehetnél egy kirándulást a többi módszer területén is?
A scrapbokozást értelmezhetjük úgy is, mint az életszeretetünkről és életvitelünkről szóló sajátos portrét. Az egyszerű hétköznapok pillanatai, a sikerek, a magány, az önvizsgálat, a szomorúság, az őszinte öröm – ezek mind-mind olyasfajta dolgok, amelyeket érdemes scrapbookoldalba foglalnunk. Ha egyetértesz azzal, hogy egy kép többet mond ezer szónál, a kommentár (az olyasfajta leírószöveg, mely összecseng az oldalakon szereplő fényképekkel és képi megfogalmazással) viszont a kép hátterét mondja el. A kommentár érzelmet kelt, azon túl, hogy részleteket árul el arról az eseményről vagy témáról, amelyet megörökítettünk az oldalhoz kiválasztott fényképeinken.
Sok scrapbookos tart attól, hogy ha írásba foglalja gondolatait, azok nem fogják tökéletesen visszaadni azt, amit szeretnének, ezért inkább nem is írnak oldalaikra. Aggódunk a hangvételünk, a szóhasználatunk, a stílusunk miatt vagy esetleg attól, hogy túl terjengős lesz vagy túl rövid a szöveg. Ezek a minileckék a kreatív kommentárírási technikákról fognak szólni. A céljuk az, hogy hatásukra sikerüljön a napi sztorikat és a napi eseményeket inspriáló és magával ragadó kommentárrá varázsolni.
Dőlj hátra, és engedd szabadjára a benned lakozó alkotó embert, hogy kreativitás a kommentárírás területén is felszínre tudjon törni! Lelkesedésedet, érzéseidet és tapasztalataidat fejezd ki írásban – és scrapbookoldalaid vissza fogják tükrözni minden egyes átélt pillanat valódi jelentőségét.
Kölcsönvett gondolatok. Ha idézzük valaki más gondolatát, azzal őszinte nagyrabecsülésünket fejezzük ki a szerző iránt. Miért ne kölcsönözhetnénk mi is mások gondolatait scrapbookoldalaink számára? Ez az egyik legegyszerűbb, és talán legkézenfekvőbb módszer arra, hogy leküzdhessük az ellenállásunkat vagy bizonytalanságunkat, amely készülő oldalunk kommentárjának megírása előtt elfogna bennünket. Vizsgáljuk meg más írott vagy elmondott, elénekelt gondolatait, könnyen lehet, hogy olyan szavakra vagy kifejezésekre lelhetünk bennük, amelyek érzelmi többletet és színezetet visznek a képileg már megkomponált alkotásunkba. Bátran kölcsönözzünk hát gondolatokat másoktól, amennyiben úgy érezzük, hogy tökéletesen kifejezik hangvételben, szóhasználatban és témájukban, amit mi is el szeretnénk mondani scrapbook oldalunkkal. Nézzünk erre példákat: Hirdetések • Ismert elnevezések, kampányok, dalcímek, könyvcímek • Definíciók • Versek, mondókák, dalszövegek • Idézetek, híres mondások
Egyszerű kezdetek. Rendezzük mondanivalónkat precízen megírt kis szógyöngyökké listák, kifejezések, ismétlések és a megtett lépések felsorolása formájában. Felfedezhetjük, milyen élvezetes tevékenység lehet már csupán a szavak és kifejezések összeírása is, hogy aztán azok rövid, szellemes és frappáns módon adhassák tovább életünk meséjét. Fogalmazás helyett tehát hozzunk létre szógyűjteményeket! Nézzük, hányféle formában tehetjük ezt meg? Ábécé • Ellentétek • Össze-vissza • Kedvencek • Érzékeink
Egyszerű mondatok. Írjunk le bizonyos rend szerint rövid mondatokat. Mi sem jellemezhetne bennünket jobban, vagy épp oldalunk alanyát ezeknél? S még gyorsan is elkészülhetünk vele. Lista • Évszámok • Évfordulók •Életleckék • Céljaink.
Ismétlések. Kezdjünk minden sort ugyanazzal a néhány szóval! Ha így teszünk egy szabadstílusú, saját magunk költötte verset kapunk. Ugyanakkor az ismétlés mindig hangsúlyoz valamit, mélyebb értelmet kap mindaz, amit többször mondunk el.
Lépésről-lépésre. Ha könnyed és szellemes módon szeretnénk egy eseményt vagy apró történetet elmesélni, próbáljuk ki azt a módszert, hogy a történet végéhez vezető „út”, vagyis az egyes esemény lépéseit vesszük sorra, s megszámozott mondatokba rendezzük. Mintha csak egy receptet írnánk. Ha mindehhez humor is társul, igazán sugárzó és hatásos eredményt fogunk elérni vele, az biztos. Ahhoz hogy egy ilyen lépésről-lépésre megtett utat könnyedén öszsze tudjunk írni, gondoljuk végig, mi mehetett végig kis (vagy nagy) szereplőnkben, mire gondolhatott, mialatt az a bizonyos dolog megtörtént vele.
Kérdezzünk magunktól! Miért is akarjuk albumoldalba foglalni pont ezt a témát, miben fog különbözni az ezévi esemény az eddigiektől? Ha időt szánunk arra, hogy elgondolkodjunk egy bizonyos esemény miért fontos számunkra, az egyszerű „dokumentáláshoz” képest sokkal céltudatosabban fogunk fogalmazni. A válaszok kerüljenek rá scrapbook oldalunkra.
Tanulmányozzunk valakit, aki közel áll hozzánk! Válasszunk ki valakit a szeretteink közül, üljünk le vele és próbáljuk meg kideríteni kicsoda ő. Tegyünk fel neki kérdéseket és figyeljük meg a mozdulatait, hogyan fejezi ki az érzelmeit, a hangját, miközben beszélgetünk. Ne csak azt írjuk le, mit mondott, hanem azt is, ahogy mondta, és hogy ez mit okozott bennünk. A válaszok kerüljenek rá scrapbook oldalunkra. Beszélgetésünk beindításához segítségünkre lehetnek az alábbi kérdések.
Melyik a kedvenc nyaralásos emléked? Miért? • Melyik a legkorábbi gyermekkori emléked? • Milyen emlék ez számodra? • Mi a legféltettebb kincsed? Miért? • Mi szeretnél lenni (ha megnősz/ha az lehetnél ami csak akarsz)? Miért?
Példa
Az alábbi gyakorlat segítségével szeretném szemléltetni ezt a fajta írásmódot. Tegyük fel, hogy férjemmel, Matyival készítettem interjút, a 2007-es olaszországi családi nyaralásunkkal kapcsolatban.
1. Írd le kérdéseidre kapott válaszokat először interjúszerűen! „A legkedvesebb családi emlékem, amikor tavaly előtt nyaralni voltunk Olaszországban a gyerekekkel együtt és a tenger felől hajón utaztunk Velencébe, ahol a nászutunkon voltunk. Azért ez a legkedvesebb, mert nagyon megható volt, hogy a fiainkkal tértünk vissza, ahol a mi közös életünk kezdődött.”
2. Ezután próbáld meg áttenni egyes szám harmadik személybe! „Matyi kedvenc családi emléke, a 2007-es olaszországi családi nyaralásról származik, amikor a tenger felől hajón utaztak Velencébe. Jó volt számára átélni, hogy ugyanoda tértek vissza immár családként, ahol Matyival a közös életük kezdődött.”
3. Végül, próbáld meg úgy, mintha ehhez a személyhez írnál, de most fogalmazd bele azokat a tippeket, amelyeket a Megkapó kommentárok titka c. leckében olvashattál! „A kedvenc családi emléked a 2007-es olaszországi nyaralásunkhoz fűződik. Tudom, milyen boldog voltál, amikor a hajón ültünk és közeledtünk Velence felé. Emlékszem, mennyire meghatódtál, amikor kiléptünk a partra. Szeretem ahogy beszélsz róla. Jó hallani, mit jelentett számodra, hogy ugyanoda tértünk vissza immár családként, ahol a közös életünk kezdődött.”
Ragadjunk tollat és írjunk gondolkozás nélkül! Sokszor előfordulhat velünk, hogy nem könnyű elkezdeni a kommentár megírását, leblokkolunk. Ilyen esetben, ahelyett, hogy csak szenvednénk és görcsösen keresnénk a legmegfelelőbb szavakat, kezdjünk el írni, bármit a témával kapcsolatban, ami csak eszünkbe, jut. Próbáljuk ki ezt a szinte „in medias res” fogalmazási módot. Írjunk le lehetőleg minden apró részletet az adott témáról, csak ne feledkezzünk meg arról, hogy ne csak a „mit”, hanem a „miért” kérdésre is válaszoljunk. Nem kell tartani a kronológiát, nincs szükség bevezetés, tárgyalás, befejezés alkalmazására. Csak kezdjünk el szabadon kiírni magunkból a gondolatainkat. A válaszok pedig kerüljenek rá scrapbook oldalunkra.
Nézzük meg egy másik aspektusból is! Van olyan scrapbook oldal, amely épp attól érdekes, mert nem csak egy személy gondolatait tartalmazták, hanem másokét is. Így, a képeken látható esemény vagy élmény még plasztikusabban jelenhet meg, vagy épp egy kapcsolat mélységét illusztrálta nagyon jól, hogy a női és a férfi oldal is megszólaltatásra került. De gyermekünk gondolatai is megjelenhetnek a miénk mellett egy adott alkotáson. Erre az egyik technika az interjú (amit első pontban is érintettem). A másik technika pedig az, amikor a már majdnem kész oldalt mutatjuk meg valakinek, és megkérjük rá, hogy mondja el, mi hiányzik még szerinte a fogalmazásból. Rögzítsük ezt a gondolatot is valamilyen formában, írjuk oda, kitől származik, és találjuk meg a módját, hogyan kerülhetne még fel oldalunkra – akár egy rejtett kommentár, vagy egy folyóírással írt oldalszegély formájában. Később imádni fogjuk ezeket a kiegészítéseket is – sőt, ők vagy gyermekeink még inkább!
Előbb a szöveg, aztán a kép. Legtöbbször úgy szokott történni, hogy először választjuk ki a képeket scrapbook oldalunkhoz, majd írunk mellé néhány sort. De ez fordítva is történhet. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a fotók mondják el a történetünk nagy részét, inkább úgy keressünk képeket, hogy a kommentárban írott gondolatokat illusztrálják. A hangsúly legyen a szavakon, és, mint a jó magazinban, a kép csak asszociáció legyen, átvitt értelemben jelentse azt, amit mondani akarunk – indirekt módon. Ugyanezt a „játékot” játsszuk olyankor is, amikor egy idézetet akarunk oldalba foglalni. Vesszük az idézetet, gondolkodunk felette, majd megkeressük hozzá a legmegfelelőbb fényképet.
Egyszerűsítsük le az egészet! Próbáljunk mindent leegyszerűsíteni. Válasszunk ki egyetlen lényeges dolgot, és beszéljünk csak arról scrapbook oldalunkon. Például, egy városligeti kirándulás képei mellé írjunk úgy, hogy csak egy dolgot emelünk ki a történésekből. Ahelyett, hogy beszámolnánk a csúszdázásról és a hintázásról és a mászókázásról és arról, hogy mit ettünk-ittunk közben vagy arról is, hogyan etettük meg a kacsákat, ezek közül válasszunk ki csak egyet és szóljon arról, a képaláírásunk. A többit úgy is elmondják a képek, vagy egy másik oldal. Vigyük ezzel is változatosságot napról-napra készülő csodaszép alkotásainktól egyre vastagabbá váló scrapbook albumunk oldalaiba. Ha mindig hosszú kommentárokat írunk, egy-egy ilyen oldal különlegesnek számít majd!
Vajon mit kérdeznénk a dédnagymamánktól? Ha most lehetőségünk lenne egy rég elhunyt rokonukkal találkozni, vajon mit kérdeznénk tőle? Melyek lennének azok a dolgok, amiket meg szeretnénk tudni ahhoz, hogy felderítsük ki is volt ő valójában? Gondolkozzunk el ezen, és fogalmazzuk meg ezeket a kérdéseket! Mi lenne az, amit szívesen tudnánk dédnagymamánkról, nagymamánkról, nagypapánkról, üknagymamánkról? Mi volt a kedvenc receptje? • Milyen családi hagyományokat ápoltak? • Hogyan ünnepelték a születésnapokat vagy a karácsonyt? • Hogyan ismerkedtek meg a nagymamával? • Milyen tehetséggel áldotta meg őket a sors? • Vannak-e olyan különleges utazásos (esetlegháborús…) élményei, amelyeket elmesélne nekünk? • Hogyan éltek válságos időkben? • Melyek voltak a legnagyszerűbb pillanatok az életében? • Melyek voltak a legmegrendítőbb emlékei?
De miért is vettem fel a fenti ötleteket? Azért, mert az utánunk jövő generáció számára megadhatjuk azt a lehetőséget, hogy ők már tudják majd ezekre a kérdésekre a válaszokat – rólunk! Mert leírjuk őket albumoldalainkra! Ha kifogytunk az ötletekből, a családi fotókból, vagy épp nem eseményekről szeretnénk scrapbook oldalt készíteni, forduljunk ahhoz, aki mindig kéznél van – önmagunkhoz!
Ne feledkezz meg a másokról szóló albumoldalak sorozatgyártása közben arról sem, hogy az utánuk következő nemzedékek nem csupán önmagukról, hanem rólad is szeretnének kincseket őrizni. Úgy értem, direkt rólad szóló emlékeket! Neked már itt a scrapbook, az albumkészítés szeretete, amivel megadhatod számukra ezt az örökséget.
Nemcsak a kommentárt, hanem a címfeliratokat, alcímeket is írhatjuk kézírással. Sőt, kreatív módon alkalmazva díszítőelemként, a dizájn részeként is szerepelhetnek az oldalainkon írott sorok. Nézzük meg, hogyan?
Gondoltál már arra, hogy milyen érdekes képe van a kézírásnak, ha bekeretez mondjuk egy összeállítást? A lap szélén körbefutó gondolatok szinte átölelik a mondanivalót.
A papírcsíkokra írt, majd egymás alatt elhelyezett írott sorok, nagyon különlegesen mutatnak.
A közvetlenül a háttérpapírra írt szöveg szintén hatásos. Írhatod kontrasztos színnel, de éppúgy bele is olvaszthatod a háttérpapírba. Így nem vonja el a figyelmet az oldal más elemeiről.
A kézírást alkalmazhatjuk a címfelirat részeként is. Lendületes, nagyméretű, kalligrafikus írásmóddal kiegészítve, tintával, akvarelltechnikával díszítve oldalunk gyöngyszemeként is tündökölhet.
A dizájn része lehet szintén, ha kacskaringós vonalakra, vagy az ezekhez a vonalakhoz igazodó, változó betűmérettel készíted el a kézírásos kommentárt. Tenger hullámaira, madarak csilingelő trilláira, szálldogáló lepkékre, csapongó gondolatokra asszociálhat a szemlélő a segítségükkel.
A Scrapbook Tanfolyam honlap kezdő és gyakran alkotó scrapbookosok számára kínál tanfolyamokat kreatív albumkészítés témában. A tanfolyamok között találsz interneten keresztül, otthon végezhető online tanfolyamokat és személyes foglalkozásokat is. Böngéssz és válaszd, ami neked tetszik!
A színkorong a szivárvány színeit (azokat a színárnyalatokat, amelyekre a fehér fény felbomlik fénytörés esetén) vonultatja fel, kör alakban: vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék, indigókék, lila, fekete, majd ismét vörös. A színkorong külső körén az elsődleges és a másodlagos színek láthatók. Az elsődleges és másodlagos színek keverékéből viszont létrehozhatjuk a harmadlagos színeket. A színkorong belső gyűrűin az egyes színek világosításával vagy sötétítésével létrejött változatok láthatók. A színek kör mentén történő elrendezésének köszönhetően könnyen észrevehetjük, hogy mely színek illenek egymáshoz – melyek harmonizálnak, melyek egészítik ki egymást vagy melyek alkotnak kontrasztot egymással.
Elsődleges színek: A piros, a kék és a sárga. Ez a három szín egyenlő távolságban helyezkedik el egymástól a színkorongon, mintha egy szabályos háromszög egy-egy csúcsán kapnának helyet.
Másodlagos színek: Ezek az árnyalatok két elsődleges szín keverékéből jönnek létre, s így kialakul a színkorongon egy másik „háromszög”. A lila például a piros és a kék közé esik, a zöld a kék és a sárga közé, a narancssárga pedig a sárga és a piros közé.
Harmadlagos színek: Ezek az elsődleges és másodlagos színek kombinációiból jönnek létre, ennek megfelelően közöttük helyezkednek el a színkorongon.
Hogyan használd a színkereket? Amikor ki akarod választani egy adott színséma árnyalatait, először forgasd a kereket a domináns díszítőszínhez. Ezután a nyilak segítségével választhatsz a harmonikus és kiegészítő színpalettából, s harmonizáló vagy az ellentétek vonzalmára épülő színsémát alakíthatsz ki.
